A gyerekek online jelenléte, játékhasználata komoly vitákat kavar, nem lehet vele eleget foglalkozni. Baranyai Béla is emiatt készített interjút Fekete Zsomborral, aki szociológusként, pedagógusként és játéktervezőként is rálát a témára. Az Új Emberben megjelent írás a Média a Családért-díj januári jelöltje lett.
A gyerekek online jelenléte, játékhasználata komoly vitákat kavar, nem lehet vele eleget foglalkozni. Baranyai Béla is emiatt készített interjút Fekete Zsomborral, aki szociológusként, pedagógusként és játéktervezőként is rálát a témára. Az Új Emberben megjelent írás a Média a Családért-díj januári jelöltje lett.
Baranyai Béla teológiát végzett, de újságíróként, szerkesztőként dolgozik. Vezető szerkesztője az Új Embernek, mellette ír a katolikus hetilap online jelenlétét biztosító Magyarkurir.hu felületére is.
A gyerekeket sokan féltik az online tértől, a közösségi oldalaktól, internetes játékoktól. Ráadásul a szülők jelentős része maga sem rendelkezik kellő ismerettel ahhoz, hogy fölmérhesse, mi jelent tényleges veszélyt, és mi nem. Az ilyen kérdésekben gyakran a szakemberek sem tudnak segíteni. „Nekem is van három gyerekem, a kérdés minket is érint. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy a pedagógusok, pszichológusok elsősorban elméletileg fordulnak a téma felé. Például elmondják, milyen változások történhetnek az agyban, vagy miért gond, ha valaki egy kétéves gyerek kezébe ad tabletet. De ezek az információk nem segítenek az olyan helyzetekben, amikor egy szülőnek rá kell beszélnie a gyerekét arra: tegye már le a telefont” – emeli ki Béla. Fekete Zsombort amiatt kereste meg a témával, mert hallotta, hogy a játéktervező egyik előadásában arról beszélt, miként lehet a gyakorlatban a fiatalok internethasználatát szabályozni, van-e egyáltalán esély erre. Főképp azért volt kíváncsi a véleményére, mert ő azon túl, hogy tervezi a játékokat, játszik is. Pontosan tudja, hogy működnek ezek, így egészen más a megközelítése. Ezt egyébként másoknak is csak tanácsolni tudja: a szülőknek meg kell ismerniük, mivel foglalkozik a gyerekük.
„Ez a kérdés azért is nehéz, mert a függőségeknél, például az alkoholizmusnál azt mondják az orvosok: ha valaki le akar szokni, akkor egy szemernyit sem ihat. Cigarettával és droggal is ugyanaz a helyzet, azokat is le kell tenni egyszer és mindenkorra. De mit mondunk akkor, amikor valaki játékfüggő, internetfüggő? A számítógépet nem kapcsolhatjuk ki, hiszen a technológiára szükség van. Ha kikapcsoljuk, információtól esünk el. Emiatt itt nem működnek a régi reflexek” – mondja Béla. És itt jönnek elő az olyan kérdések, hogy be kell-e vinni a gyereknek az ennivalót, ha a játék miatt a konyhába se megy ki. Persze ilyen szintre csak a gyerekek töredéke jut, de sokak így is túl sok időt töltenek képernyő előtt, a felnőttek pedig nem tudják kontrollálni őket. Régen a szülők sokkal jobban felügyelhették a gyerekeiket, könnyebben kiderülhetett, ha valahol bajba kerültek, galibát okoztak. Mára ez változott, a szülő nem feltétlenül veszi észre, ha gyereke az interneten trollkodik. Az sem mindig megoldás, ha az otthoni eszközökre szűrőprogramot telepítenek, hisz sok családnál épp a gyerek az, aki jobban ért a technológiai dolgokhoz. Nem jó ötlet a tiltás sem, mert attól a gyerek csak feszült lesz. Sokkal jobb, ha előre megbeszélik, egy játék melyik körének végén megy például vacsorázni. Viszont ehhez is kell, hogy a szülő valamilyen szinten ismerje meg azt a játékot, amivel a gyereke játszik.