Meglátni az embert és megszeretni

Ildikó már nagyon régóta ismerte Zsuzsit, de mivel szoros kapcsolatban nem volt vele, nem tudta, hogy férjhez ment. Ez csak nyáron jutott tudomására, amikor véletlenül összefutottak. „Ekkor láttam meg azt is, hogy áldott állapotban van, picit féltettem is. Amikor elbúcsúztunk, megkért, hogy imádkozzak értük, hogy minden jó legyen. Ez a mondat nagyon megragadt bennem, el is döntöttem, hogy ha a baba megszületik, megkeresem és megkérem őket, meséljék el szerelmük történetét” – mondja Ildikó.

A szerző kicsit el is szégyellte magát amiatt, hogy Zsuzsi mozgáskorlátozottsága miatt „érdekességként” tekint a párra, de remélte, hogy cikke segít abban, hogy az emberek másképp tekintsenek a fogyatékossággal élő emberekre. Mert bizony másképp nézünk rájuk, amikor a házasságról értesült, neki is az volt az első gondolata, hogy Zsombor is fogyatékkal él-e. Aztán kiderült, hogy ő ép és egészséges, talpraesett fiatal, aki a többiektől csak annyiban különbözik, hogy beleszerettet az akadályozottsággal élő lányba. Kapcsolatukat többen rossz szemmel nézték, olyan ismerősük is volt, akik emiatt az esküvőjükre sem volt hajlandó elmenni. Persze sok olyan barát is volt, aki a helyzettől csak kezdetben ódzkodott, de aztán rájött, hogy életük így teljes, szerelmükkel nincs semmilyen probléma.

„Olyan világban élünk, ahol sokszor csak a külcsín számít, az egyéb értékeket nem vesszük észre. De Zsombor meglátta Zsuzsiban az embert. Mert Zsuzsi egy roppant talpraesett és nagyon okos nő, nagyon jó ember. A náluk töltött délutánra ma is végtelen szeretettel gondolok vissza, azóta is azon töröm a fejem, mikor tudnám őket újra meglátogatni. Csupa szív-lélek emberek, akik nagyon őszintén beszéltek nehézségeikről, életük szépségeiről, érzelmeikről” – meséli Ildikó. Egyébként nem is gondolnánk, de a negatív kritikák inkább Zsombort zavarták, Zsuzsi volt az, aki mindig nyugtatgatta, elmondta, hogy azokat nem szabad a szívükre venni. Ő mindig pozitívan viszonyult az emberekhez, nem bántódott meg azon, ha valaki fenntartásokkal közelítette őket. Mert ő olyan ember, aki bízik magában és teljes életet él, vannak hobbijai és munkája, a sor végén pedig ott van az is, hogy akadályozottsággal él.

Utóbbival neki nincs baja, úgy érzi, az inkább csak körülötte élőket hozhatja zavarba.