Mit tanulhatunk az öregektől? – egy idősgondozó vallomása

Az Új Város Online szerkesztősége az egyházi ünnepre szeretett volna egy olyan cikket vagy interjút, ami a nagyszülőkről és általában az idősekről, az ő megbecsülésükről, az irántuk való szeretetről szól. „Meskó Orsit több kolléga régóta ismerte, ők gondoltak rá, hogy készítsünk vele interjút. Tudták, hogy az asszony az időseket nagyon elkötelezetten ápolja, a nyugdíjazása után ez lett a hivatása” – meséli Eszter.

Interjújából kiderül, hogy az asszony 30 évig óvónőként dolgozott, ezen belül egy évtizeden át súlyos beteg, halmozottan fogyatékos gyerekekkel is foglalkozott. Édesapja halála után évekig a nővéreivel közösen gondozta Parkinson-kóros édesanyját. Orsi később is foglalkozott idősekkel, de csak a nyugdíjazása után lett ez a fő elfoglaltsága. A velük töltött idő – azzal együtt is, hogy ápolásuk fizikailag kimerítő – lelkileg nagyon feltölti.
Orsi története Esztert amiatt is megérintette, mert közvetve neki is volt személyes tapasztalata az idősgondozásról. „Én azt kísérhettem végig, ahogy édesanyám és a testvérei a szüleiket – tehát az én nagyszüleimet – gondozták. Nagymamám közel öt éve halt meg, így a történet még viszonylag friss. Jól emlékszem az utolsó éveire, amikor a három testvér önfeláldozóan, egymást váltva ápolta őt. Emiatt is vállaltam szívesen, hogy Orsival én készítsem az interjút” – emeli ki Eszter.

A szerző szerint az idősek gondozása komoly dilemmák elé állíthatja a családokat, ő is emlékszik például arra, amikor édesanyja és annak testvérei azon tanakodtak, hogy mi a jobb megoldás. Tartsanak-e ki az otthoni gondozás mellett, vagy keressenek anyukájuknak egy megbízható idősotthont. „Amiatt nehéz ez a kérdés, mert az idősek gondozásában – függetlenül attól, hogy családtagról vagy kívülállóról van-e szó – bárki felőrlődhet. Ennek megelőzésére fontos a töltődés, ami Orsi esetében az ima és a szentmise” – emeli ki Eszter. Hozzáteszi, hogy az Orsival való beszélgetésben a legjobban talán az fogta meg, hogy az asszonyon érezte a teljes odaadást. Vallomásából érezhető volt, hogy az időseket olyan szeretettel ápolja, mintha a családtagjai lennének, és hálával beszélt mindarról, amit tőlük tanult.