A Média a Családért-díj 2022. szeptemberi jelöltje:

Mit tanulhatunk az öregektől? – egy idősgondozó vallomása

A nagyszülők és idősek világnapját Ferenc pápa tavaly hirdette meg először, az ünnepnap július negyedik vasárnapjára esik. Péterfi Eszter ennek apropójából készített interjút egy asszonnyal, aki számos idős embert ápolt és kísért el akár az utolsó pillanatig. Cikke, amely az ujvarosonline.hu felületén jelent meg, a Média a Családért-díj szeptemberi jelöltje lett.

A nagyszülők és idősek világnapját Ferenc pápa tavaly hirdette meg először, az ünnepnap július negyedik vasárnapjára esik. Péterfi Eszter ennek apropójából készített interjút egy asszonnyal, aki számos idős embert ápolt és kísért el akár az utolsó pillanatig. Cikke, amely az ujvarosonline.hu felületén jelent meg, a Média a Családért-díj szeptemberi jelöltje lett.

Mit tanulhatunk az öregektől? – egy idősgondozó vallomása
Péterfi Eszter

Péterfi Eszter négygyermekes családanya, latin-olasz tanár, a Fokoláre lelkiség elkötelezett tagja. Az Új Város Kiadónak éveken át könyveket fordított, bő két éve pedig az ujvarosonline.hu-nál újságíró, emellett olaszt tanít.

Az Új Város Online szerkesztősége az egyházi ünnepre szeretett volna egy olyan cikket vagy interjút, ami a nagyszülőkről és általában az idősekről, az ő megbecsülésükről, az irántuk való szeretetről szól. „Meskó Orsit több kolléga régóta ismerte, ők gondoltak rá, hogy készítsünk vele interjút. Tudták, hogy az asszony az időseket nagyon elkötelezetten ápolja, a nyugdíjazása után ez lett a hivatása” – meséli Eszter.


Interjújából kiderül, hogy az asszony 30 évig óvónőként dolgozott, ezen belül egy évtizeden át súlyos beteg, halmozottan fogyatékos gyerekekkel is foglalkozott. Édesapja halála után évekig a nővéreivel közösen gondozta Parkinson-kóros édesanyját. Orsi később is foglalkozott idősekkel, de csak a nyugdíjazása után lett ez a fő elfoglaltsága. A velük töltött idő – azzal együtt is, hogy ápolásuk fizikailag kimerítő – lelkileg nagyon feltölti.
Orsi története Esztert amiatt is megérintette, mert közvetve neki is volt személyes tapasztalata az idősgondozásról. „Én azt kísérhettem végig, ahogy édesanyám és a testvérei a szüleiket – tehát az én nagyszüleimet – gondozták. Nagymamám közel öt éve halt meg, így a történet még viszonylag friss. Jól emlékszem az utolsó éveire, amikor a három testvér önfeláldozóan, egymást váltva ápolta őt. Emiatt is vállaltam szívesen, hogy Orsival én készítsem az interjút” – emeli ki Eszter.


A szerző szerint az idősek gondozása komoly dilemmák elé állíthatja a családokat, ő is emlékszik például arra, amikor édesanyja és annak testvérei azon tanakodtak, hogy mi a jobb megoldás. Tartsanak-e ki az otthoni gondozás mellett, vagy keressenek anyukájuknak egy megbízható idősotthont. „Amiatt nehéz ez a kérdés, mert az idősek gondozásában – függetlenül attól, hogy családtagról vagy kívülállóról van-e szó – bárki felőrlődhet. Ennek megelőzésére fontos a töltődés, ami Orsi esetében az ima és a szentmise” – emeli ki Eszter. Hozzáteszi, hogy az Orsival való beszélgetésben a legjobban talán az fogta meg, hogy az asszonyon érezte a teljes odaadást. Vallomásából érezhető volt, hogy az időseket olyan szeretettel ápolja, mintha a családtagjai lennének, és hálával beszélt mindarról, amit tőlük tanult.

Ez a pályamú eredetileg megjelent: Új Város Online

A Díj támogatói:

Magyar Telekom Nyrt.
Fő támogató
MKB Bank Nyrt.
Támogató