Miskolctól nem messze, Alsózsolca városában néhány asszony arra vállalkozott, hogy helyi nőknek segítsen a szülőszobán, a szülésélményüket pozitívvá tegye. Az általuk létrehozott közösségi dúlaszolgálatot Kovács Márta és Mohos Márton a 24.hu felületén megjelent riportjában mutatta be, az írás a Média a Családért-díj júniusi jelöltje lett.
Miskolctól nem messze, Alsózsolca városában néhány asszony arra vállalkozott, hogy helyi nőknek segítsen a szülőszobán, a szülésélményüket pozitívvá tegye. Az általuk létrehozott közösségi dúlaszolgálatot Kovács Márta és Mohos Márton a 24.hu felületén megjelent riportjában mutatta be, az írás a Média a Családért-díj júniusi jelöltje lett.
Kovács Márta 2016 óta a 24.hu újságírója, elsősorban oktatással, fontos ügyekért küzdő civil szervezetekkel, civil kezdeményezésekkel foglalkozik. Fontos számára, hogy kihangosítsa azokat a közösségeket, amelyeknek hangja egyébként nem érne el sokakhoz a mindennapokban.
Alsózsolcán 2020-ban indult negyvenórás dúlaképzés, ami helyi nőknek kínált lehetőséget arra, hogy helyi nőket segítsenek a szülőszobán is. A képzés előtt a hat résztvevőnek fogalma sem volt arról, hogy mit jelent a dúlaság, nem tudták, pontosan mi vár majd rájuk a képzés után. Csak azt tudták, hogy akiknek segíteni fognak, azokat maguk is ismerik. Az Emma egyesületnél fontos volt, hogy a dúlák ugyanabból a közösségből érkezzenek, mint az anyák, ismerjék azok értékrendjét, hiedelmeit és szavajárását. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a kismamákat tájékoztatni tudják a szülés körüli eseményekről, adott esetben a gátmetszésről vagy az oxitocinról. A hátrányos helyzetű nőket segítő közösségi dúlaszolgálat idén tavaszra már összesen 45 szülésnél volt jelen.
„Megkeresésünkkor örültek annak, hogy kezdeményezésük kaphat némi publicitást, jó volt őket megismerni, bemutatni. Kicsit mi is kiszakadtunk a fővárosi világunkból, beszélhettünk anyukákkal is, láthattuk, hol és hogyan élnek. Az interjúalanyok nagyon közvetlenek voltak és hamar megnyíltak, szívesen elmesélték élményeiket, tapasztalataikat. A dúlák is elmondták, mi motiválja őket, miért szeretnének másoknak segíteni a szülőszobában. Megosztottak velünk egészen személyes történeteket is” – mondja Márta.
A kismamákat eleinte maguk a dúlák keresték meg, ám mára ez megfordult, és a kismamák keresik a segítőket. Hírük szájról szájra terhed, már a környező településekről is hívják őket. Tevékenységükért csak jelképes összeget kapnak, a kismamák segítését saját munkájuk mellett végzik. Bár időbe telt, mire a kórházban megszokták a jelenlétüket, de mára a dúlaszolgálatnak az egészségüggyel is jó az együttműködése. Időnként megbeszéléseket is tartanak, megtárgyalják a közös tapasztalatokat. Ez nagyon fontos, mert ha esetleg vannak is problémák, akkor azok soha nem helyi sajátosságok. Mindenképpen partneri viszonyt szeretnének a dúlák és a kórház, illetve a nők és a kórház között. „A szülés körül nemcsak Borsodban, hanem bárhol előfordulhatnak rossz élmények, és lehetnek jók is bármerre. Emiatt nem az utólagos sérelmeket kell felhozni, hanem előre kell nézni, és megoldást kell találni arra, hogy a nők a jövőben ne kerülhessenek kiszolgáltatott helyzetbe, a szülés során azt érezhessék, hogy a döntések joga náluk van. Fontos, hogy a vajúdás során végig tiszteletteljesen bánjanak velük, megértsék az esetlegesen szokatlan viselkedésük okát” – mondja a szerző.
Márta számára a riportban az volt a legmeglepőbb, amikor észrevette: a dúlaság nemcsak a kismamáknak jelent komoly segítséget, hanem maguknak a dúláknak is. Ez pozitív hatással van rájuk is, felemelő érzés számukra az anyukák lelki támogatása. Egyfajta terápiát jelent ez a segítőknek is, akik maguk is gyakran traumaként élték meg saját szülésüket. Ebből a szempontból is sokat számít, hogy a kismamák és a dúlák egy közösségben élnek, látják és ismerik egymást.
Kovács Mártát Mohos Márton fotós kísérte el.