„Nem hagyhatom, hogy az anyák belehaljanak ebbe az életformába” – Így segít a sérült gyerekek családjainak Zörgő Sára

Zörgő Sára háromgyerekes anyukaként hozta létre alapítványát, amely a sérült gyereket nevelő családokat támogatja. Sára maga is érintett, ugyanis kislánya 27 hétre született, és bár jó esélyekkel indult, kétnapos korában agyvérzést kapott. Életét sikerült megmenteni, de az esemény így is négy végtagos bénulást, látás- és hallássérülést okozott. Ráadásul amikor három hónap után távozni készültek az intenzívről, egy kórházi fertőzés is végigsöpört az osztályon, Luca pedig agyhártyagyulladást kapott. Összesen hét hónapig voltak kórházban, de Sára nem csüggedt el, sőt: arra tette fel az életét, hogy kislánya ápolása mellett más családnak segítsen abban, hogy kiegyensúlyozott, örömteli életük legyen. Egyik első lépéseként egy koraszülött-egyesületnél volt telefonos segítő, a lelkisegély-szolgálat munkájában vett részt. Az ápolás és a telefonos segítés mellett belevetette magát a tanulásba, idővel pedig megszületett az alapítvány ötlete. A szervezet támogat minden szabadidős és stresszkezelési tevékenységet, segít abban, hogy mindenki megtalálhassa a személyiségéhez passzoló kikapcsolódási formát.

Sárát a véletlennek köszönhetően ismerte meg Hajni, kislánya ugyanis ugyanabba az osztályba jár, mint Sára legkisebb gyereke. „Hónapokig nem tudtam, hogy milyen helyzetben vannak, fel sem merült bennem, hogy lehet egy súlyosan sérült kislánya is. Borzasztóan jelen van az osztályközösségben, legkisebb gyerekét hozza-viszi. Csak egy véletlen beszélgetés során derül ki, hogy a középső ápolásra szorul, nagyon meg is lepődtem” – mondja Hajni. Sárával egyre szorosabb lett a viszonyuk, egy idő után pedig fölmerült benne egy olyan cikksorozat ötlete, amely atipikus sorsokat mutatna be, olyan nőket, akik példaképek lehetnek. Ennek elő részét készítette Sárával.

„Nem ismerek sok anyát, aki ilyen helyzetben van, de azt tudom, hogy nekik segítségre van szükségük. Többségük elhelyezkedni sem tud, nem nagyon van erre lehetőség egy folyamatos ápolásra szoruló gyerek mellett. Emiatt is hatalmas feladat az, amit Sára vállalt” – mondja Hajni. A szerző azt tapasztalja, hogy ugyan sok ember tehetne hasonló lépéseket, a saját lehetőségeinket valahogy lebecsüljük. Ennek oka talán az, hogy a segítséget teátrális eseményként képzeljük el, kevésbé úgy, hogy például beszélgetünk egy egyedül élő környékbelivel, meglepünk valakit egy tálca süteménnyel, főtt ételt viszünk a szomszéd néninek. Pedig a segítség nem feltéten hatalmas dolog, nem csak olyasvalami lehet, ami fenekestül forgatja fel az emberek életét.