Mesével megértetni a világot

Hanga úgy látja, a mai felnőttek nem nagyon értik a gyerekeket, és mivel ez a jelenség ugyanúgy megfigyelhető a fiatalabb, mint az idősebb szülőkön, ezt nem a generációs különbséggel magyarázza. „Az okát nem tudom, de azt érzem, picit elbeszélünk egymás mellett. Azt is tapasztalom, hogy a gyerekekkel sok dolgot próbálunk megértetni, akár olyanokat is, amelyek nem nekik valók, amelyeket a koruk miatt még nem tudnak befogadni. Az is megesik, hogy a kicsiknek felnőtt nyelvezettel próbálunk elmagyarázni valamit, utána pedig csodálkozunk, ha nem értik” – mondja. Ez a kommunikáció azért hibás, mert a gyerekek agya nem úgy működik, mint a mienk, ők nem kicsi felnőttek, nem szabad rájuk úgy tekinteni, mintha azok lennének. „Sok szülő ennek ellenére minden tudományt megpróbál beletuszkolni a gyereke fejébe, különóráról különórára hordja. Az elvárás ilyenkor az, hogy nagyon okos, »kicsi felnőtt« gyereke legyen” – emeli ki Hanga.

Ha a gyerekekkel az eseményeket – például ha meghal egy nagyszülő vagy egy kisállat – nem a saját szintjükön értetjük meg, akkor abból akár családi konfliktus is lehet. „Mi felnőttek ilyenkor azt mondjuk: valaki meghalt, porból leszünk, porrá válunk, de a kicsik ezt nem értik. Nekik az ilyen helyzeteket mindenképpen el kell magyarázni. Nem jó semmit elmismásolni, szőnyeg alá söpörni, mert akkor a gyerekek nem tudják feldolgozni. Ráadásul a fel nem dolgozott információ traumát is okozhat náluk. Ugyanúgy, ahogy például egy felnőttnek is, ha elmarad a gyászfeldolgozás” – mondja Hanga.

Az ilyen történeteket meséken keresztül lehet bemutatni a gyerekeknek, a mesélés remek eszköze lehet a kommunikációnak. Persze fontos, hogy ehhez mindig a megfelelő darabot válasszuk, olyat, ami megfelel a gyerek korának. Erre a cikkben megszólaló pszichológus is felhívja a figyelmet. A mesélésnél – pláne a szabad mesélésnél – nagyon fontos az is, hogy a szülő ne csak a könyvet bújja, hanem tartson a gyerekével szemkontaktust, időnként mindenképp pillantson rá, figyelje a tőle érkező visszajelzéseket. Fontos, hogy a meseolvasás soha ne legyen monoton, a történetet mindig ritmikusan, kicsit hangsúlyozva adja elő a szülő.

A mese nem csak a klasszikus értelemben vett feldolgozást és megértést segítheti, hanem a mindennapokét is. Már a kicsik képeskönyvei is így működnek, azok sem csak a nyelvhasználat elsajátítását segítik, hanem azt is, hogy a gyerekek értelmezni tudják, amit látnak. Például ha falusi környezetben sétálnak, akkor annak befogadását segítik az olyan képeskönyvek, amelyekben lovak, tehenek, tyúkok láthatók. Óvodás korban már a tündérmesék is hasznosak, amelyek a kicsiket egy másik világba röpítik el. Ez azért fontos, mert a gyerekek nagyjából 8 éves korukig nem állnak készen arra, hogy a világot a maga nyers mivoltában dolgozzák fel, fogadják be. A realitásérzékük ezt követően nő meg.