Státusza: egyszülős család. Őket ki támogatja?

Státusza: egyszülős család – ezt a címet adta cikkének Lilla, aki írását egy ismerőse történetével nyitotta. A negyvenhárom esztendős Tímea tíz éve vált el férjétől, két kicsivel maradt egyedül. A tőle kapott pénz semmire sem volt elég, és nem jelentett érdemi segítséget az az 1500 forint sem, amennyivel az egyszülős családok gyerekenként több családi pótlékot kapnak. Az asszony problémája messze nem egyedi, hasonló cipőben jár az a több mint 200 ezer szülő, aki egyedül neveli a gyerekét. Legalábbis a hivatalos statisztikák szerint, mert például az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány félmillióra becsüli az érintett szülők számát.

„Nekem is sok elvált ismerősöm van, azt tapasztalom, hogy helyzetük iszonyú nehéz. A témát azért választottam, mert kíváncsi voltam, mi ennek a fő oka, és hogyan lehetne segíteni. Novák Katalin helyettes államtitkárt is emiatt szólaltattam meg. Ugyan érdemi válaszokat nem kaptunk, de a problémára legalább felhívtuk a figyelmet” – mondja a szerző. Hozzáteszi, hogy az egyszülős családokkal külön senki nem foglalkozik, pedig erre szükség lenne, hiszen a helyzetük eléggé speciális. Az általános jogi gyakorlat az, hogy a bíróságok az anyánál helyezik el a gyerekeket, így Magyarországon az egyedül nevelő szülők 87 százaléka nő. A legfőbb panaszuk az – és ez cirka 40 százalékukat érinti –, hogy az apák nem fizetik rendszeresen, vagy egyáltalán nem fizetnek tartásdíjat, és képtelenség jogi úton behajtani rajtuk. Lilla cikkében megszólaltatta Léder László pszichológust is, aki az Apa Akadémia vezetőjeként a férfiak helyzetére is rálát, és azon a véleményen van, hogy ha erre lehetőség van, eleve jobb lenne a váltott elhelyezés a gyerekek számára. Azaz egy hét az apánál, egy az anyánál.

A szerző cikkében Monostori Judit szociológus, a Népességtudományi Kutatóintézet munkatársa beszámol az egyszülős családok körében végzett kutatásáról, és azt a következtetést vonja le, hogy a társadalompolitikának mindenképpen külön kellene foglalkoznia az egyszülős családokkal. Az egyik legsürgetőbb feladat az elmaradt tartásdíjak behajtása lenne. Erre remek módszert dolgoztak ki a svédek, akik fölállítottak egy önálló szervezetet a célból, hogy gyorsított eljárással behajtsák a tartásdíjakat, és amíg ez lezajlik, megelőlegezzék a hiányzó összeget. Végső esetben a szülő tartozását az állam vállalja át. Egy ilyen szerv fölállítása itthon is sokat segítene, különösen, mert a magyar jogrend eleve nem teszi lehetővé, hogy a pereket gyorsan lefolytassák, és az egyedül nevelő szülőnek és minden egyes elmaradt tartásdíjnál újra perelnie kell. Azt, hogy a probléma rengeteg családot érint, jól mutatja, hogy Lillát a cikk megjelenése után elárasztották az olvasói levelek.