A kamaszkorra a szülők kevésbé készülnek tudatosan, mint a gyerekvállalásra, a pici babák érkezésére. Pedig fontos lenne, hogy ez az életszakasz ne érje őket váratlanul, hiszen ez a kulcsa annak, hogy a szokatlan helyzeteket is kezelni tudják. A témát az InfoRádió Családi hét című magazinjában járta körül Sánta András, az adás a Média a Családért-díj októberi jelöltje lett.
A kamaszkorra a szülők kevésbé készülnek tudatosan, mint a gyerekvállalásra, a pici babák érkezésére. Pedig fontos lenne, hogy ez az életszakasz ne érje őket váratlanul, hiszen ez a kulcsa annak, hogy a szokatlan helyzeteket is kezelni tudják. A témát az InfoRádió Családi hét című magazinjában járta körül Sánta András, az adás a Média a Családért-díj októberi jelöltje lett.
Sánta András eredetileg pedagógus, de a diplomaszerzés után egyből elvégzett egy újságíróiskolát, majd a médiában helyezkedett el. Pályáját a Magyar Rádiónál kezdte, ahol sokáig dolgozott; volt munkatársa a Danubius Rádiónak is, amely kezdetben a közrádió kereskedelmi csatornája volt. Az InfoRádióhoz onnan igazolt át, már tizennyolcadik éve dolgozik ott.
A kamaszkor a tizenéves kor elején kezdődik, és ma már elhúzódhat egészen a húszas évekig. Sokkal tovább tart, mint a korábbi évtizedekben. Mivel Andrásnak két lánya is van, az egyik kiskamasz, a másik nagykamasz, a téma a szokásosnál is közelebb állt hozzá. „Ezt az életszakaszt Dimén-Varga Tünde pszichológussal, integratív gyermek-pszichoterapeutával jártuk körül, akit korábban nem ismertem, de sok érdekes tanulmányt olvastam tőle. Ő a téma új megközelítéseit is be szokta mutatni, emiatt kértem fel a beszélgetésre” – mondja András. A műsort a rádió webes hírportálja, az Infostart is feldolgozta, a cikk a megjelenés hétvégéjén kiemelkedő olvasottságot hozott – ez is mutatja, hogy a téma az embereket nagyon is foglalkoztatja.
Dimén-Varga Tünde olyan érdekességeket is elmondott, amit csak kevesen tudnak. Például, hogy amíg a kamaszoknál nem fejlődik ki a homloklebeny – ami általában 20 éves korig nem történik meg –, addig nem képesek úgy kötelességeket teljesíteni és felelősséget vállalni, mint a felnőttek. „Ennek oka egyszerűen az, hogy ilyenkor még hiányoznak azok az idegi kapcsolatok, amelyek a megalapozott döntésekért felelősek, lehetővé teszik a veszélyek, kockázatok felismerését. Ezért az agy »felnőttes« szerepét ebben az időszakban a szülőknek kell átvállalniuk” – magyarázza András. Kiemeli, hogy a szülőknek emiatt is jobban kell figyelniük a kamasz gyerekekre. Tisztában kell lenniük azzal is, hogy minden serdülő különböző, az életkorból és a testméretekből pedig nem szabad következtetéseket levonni, azt feltételezni, hogy a gyermek már felnőtt. András számára a beszélgetés legnagyobb tanulsága az volt, hogy a kamaszokat sokkal nagyobb türelemmel és empátiával kell kezelni, még akkor is, ha a szülő azt érzi, hogy teljesen más nyelven beszélnek. Másrészt nem szabad azon keseregni, hogy eltűnt a kislányunk vagy a kisfiunk, meg kell érteni, hogy a kapcsolat nem eltűnt, csak megváltozott, a kamaszkor után pedig ismét változni fog.