A Külhoni Média a Családért-díj
2018.
áprilisi jelöltje:
Tisztán, becsülettel kilencvennégy éven át
„Mindig is azt gondoltam, csak úgy szeretnék megöregedni, mint Bányai Éva néni. Sikkesen.” 93 éves székelyudvarhelyi asszonyról Kosztolányi Kata készített riportot. Írása a külhoni Média a Családért-díj áprilisi győztese lett.
„Mindig is azt gondoltam, csak úgy szeretnék megöregedni, mint Bányai Éva néni. Sikkesen.” 93 éves székelyudvarhelyi asszonyról Kosztolányi Kata készített riportot. Írása a külhoni Média a Családért-díj áprilisi győztese lett.
Az újságírást az alma materem, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium diáklapjánál kezdtem gyakorolni, ami jó alapnak tűnt a későbbi pályaválasztáshoz. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem újságíró szakán végeztem 2003-ban. Mentoromnak Cseke Péter professzort, szociográfust tartom, neki köszönhetem, hogy az emberközpontú sajtóműfajok, úgymint a riport és az interjú felé fordult az érdeklődésem. Ennek ellenére pályakezdőként a tájékoztatás jutott feladatul, amikor szülővárosomba hazatérve a helyi rádió híradósa lettem. Az itt töltött idő alatt sokat tanultam a közszolgálatról, ugyanakkor szerencsém volt a gyakran Erdélybe látogató Korbuly Pétertől, Bordi Andrástól és Szilágyi Zoltántól tanulni beszédművelést, sőt a Kossuth Rádiónál is gyakorlatozhattam mellettük. Majd a marosvásárhelyi székhelyű Erdély FM online rádióhoz kerültem, ahol belekóstolhattam a műsorgyártásba. Aztán tíz év szünet következett, bár az Erdélyi Magyar Írók Ligája irodavezetőjeként vagy az Udvarhely Táncműhely művészeti tanácsadójaként is érintettem eredeti szakmám egy-egy szegmensét, legyen szó a sajtóval való kapcsolattartásról vagy a marketingről. Szakmai múltamhoz tartozik még két sikeres riportpályázat és egy nyertes esszé. Öt évnyi külföldi utazgatás után 2017-ben ismét hazavetett a sors, és a Székelyhon napilapnál, illetve annak online felületén kaptam közlési lehetőséget. A díjra jelölt cikkem is ennek köszönhetően született. Riportalanyom, Éva néni áldott emlékű anyai nagyapám egyetlen élő testvére, népes családom legidősebb tagja. Ám ennél is nagyobb figyelmet érdemel, hogy csaknem teljesen végigélte a 20. századot, s mint ilyen: az utolsó szemtanúk egyike. – Kosztolányi Kata
Mindig is azt gondoltam, csak úgy szeretnék megöregedni, mint Bányai Éva néni. Sikkesen. Ahogy 93 évesen szolid eleganciával, egyenes tartással, sétabotjának egyenletes koppanása közepette tipeg végig a Kossuth utcán. Székelyudvarhely emblematikus asszonyával beszélgettem.
Ha megszólal, olyan szavak hagyják el a száját, amelyek ma már kikoptak a köznyelvből. Értelmes, szellemes és huncut – nem csak ő, hanem a vele való beszélgetésem is, jelenlegi lakóhelyén, a szombatfalvi öregotthonban. Kilenc évtizeden, négy történelmi korszakon lépkedünk át, idilli pillanatoktól, nélkülözésektől, intim titkoktól és intelmektől kísérve. Éva néni az ágyon ülve írásost varr. Nylonharisnyában, szövetruhában, ahogy egy igazi úrhölgyhöz illik. Amióta itt él, öt éve, száz körüli a keze közül kikerült kézimunkák száma.
Ez a pályamú eredetileg megjelent: liget.ro