Úgy tűnik, mintha down-szindrómás lenne, de ha jobban megnézed, kiderül, hogy gyerek

A Találkozás stábja mindig fontosnak tartja, hogy olyan élethelyzeteket mutasson be, amelyek nehéznek tűnnek. A Down-szindrómás gyerekek családjai is ilyen helyzetben vannak, őket a szűk környezetüket leszámítva kevesen ismerik mélyebben. Talán emiatt tartanak sokan a Down-szindrómától. „Az emberek nem találkoznak ezzel az állapottal, a többség csak hírből ismeri az érintetteket. Emiatt hajlamosak sokan azt gondolni, hogy ez a helyzet szörnyű, az ilyen családok boldogtalanok. Ez nincs így, mi például már több ilyen családdal is találkoztunk, forgattunk, és nem ezt tapasztaltuk. Voltunk olyan családnál is, ahol Down-szindrómás gyereket fogadtak örökbe” – emeli ki Eszter.

A stáb célja az volt, hogy megmutassa, amit mostani adásuk szereplői is megfogalmaztak. „Ők csak kislányuk születése után tudták meg, hogy babájuk Down-szindrómás, ez a hír pedig sokkhatásként érte őket. De Diána, az édesanya, azt mondta, helyzetük bizonyos szempontból könnyebb volt, mint azoké, akik ezzel a ténnyel a várandósság alatt szembesülnek egy szűrővizsgálat eredményeként. Ilyenkor a terhesség félelemmel teli, a szülők egy ismeretlen helyzetben találják magukat. Viszont Diánáéknál a várandósság jól telt, nem aggódtak hónapokon át, a mélypont a diagnózissal való szembesülés után következett. Az édesanya azt is elmesélte, hogy Kinga születése után nem is vették észre, hogy kislányuk bármiben különbözne egy átlagos újszülöttől, csak azt látták, hogy egy baba” – mondja a szerkesztő.

A szülők a születést követően tapasztalták és élték meg azt, hogy a Down-szindróma nem olyan ijesztő, mint azt sokan gondolják. Mert lehet így is élni, lehet boldog a család egy downos gyerek mellett is. Ehhez csak arra volt szükség, hogy mindennapjaikat picit átalakítsák, a kicsire jobban figyeljenek. Ez is jelzi, hogy a legjobban az ismeretlentől félünk. „Emiatt tartom fontosnak, hogy megmutassuk, egy ilyen helyzet nem sorstragédia, nem a világ vége. Mert bár az ember nem számít arra, hogy Down-szindrómás gyermeke születik, de minden élet ajándék. A Hegedűs család is ezt tapasztalta és tapasztalja meg nap mint nap. Kinga nagyon sok örömöt hozott az életükbe” – mondja Eszter.

Ákos, az apuka, azt is elmesélte a stábnak, hogy kislányuk születése után sok olyan dologra rádöbbentek, amibe korábban bele sem gondoltak. Mert a szülők jellemzően azt várják, hogy gyerekeik szépek és okosak legyenek, jól tanuljanak, velük szemben komoly elvárásokat fogalmaznak meg. Kinga születése után jöttek rá, hogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy a család jól legyen. Kinga után született ötödik gyermekük is, egy kisfiú, aki egészséges.

Mivel a Találkozás alapvetően vallási műsor, az is fontos volt, hogy a szülők megfogalmazták: mindig is hívők voltak, de kislányuk érkezése után Istenre, a hitükre is másképp tekintenek. Mert ha minden jól megy, akkor Istenre hajlamosak vagyunk életünk „díszleteként” tekinteni, de nem hagyatkozunk rá mindenben. Viszont az ilyen élethelyzetek megmutatják, hogy nem a mi kezünkben van az életünk, hanem Istenében, nem tudunk mindent előre eldönteni, meghatározni.