Utak egymáshoz – Megtanulhatatlan házasság

Szokatlan, végtelenül őszinte módon írt a házasságról Fruzsina, aki a témát saját szemüvegén, saját érzésein, gondolatain keresztül mutatta be olvasóinak. Írásából kiderül, hogy férjével közösen haladtak előre az önismeret útján, nem szinkronban, hanem folyamatosan egymásra hangolódva, időnként az elszakadás közelében, de valójában az egyre bensőségesebb kapcsolat felé tartva. A cikk hangvétele nem véletlen, Fruzsinát egy olyan pillanatban érte a felkérés, amikor ezt a témát képtelen lett volna más módon közelíteni. „Az írásom azért lett ennyire személyes, mert ezt éreztem hitelesnek, de emellett van egyéb oka is. Az áll a háttérben, hogy a Szív magazinban főleg olyan írásaim jelennek meg, amelyek gyerekneveléssel kapcsolatos témákkal foglalkoznak. Ezeket a kérdéseket szakmai szemmel közelítem meg és úgy is dolgozom föl, ami érthető, hiszen újságírói munkám mellett elnöke és oktatója vagyok a Kapcsolódó Nevelés Egyesületnek, abban a minőségemben szülői csoportokat vezetek. Viszont a mostani téma kicsit kívül esett a komfortzónámon, aminek amúgy örültem” – mondja Fruzsina.

A szerző nem érezte volna megfelelőnek, ha a házasság témáját szakmai szemmel, „tanácsadó” jelleggel dolgozza fel, arra törekedett, hogy írásában a nehézségeket is láthatóvá tegye. Ezeket persze gyerekneveléssel foglalkozó írásaiban is megmutatja, de az esetben ez a megközelítés nem annyira tabudöntögető, mint a házasságnál. Utóbbinál a helyzet nehezebb, hiszen a párkapcsolatoknak mindenki csak a pozitív oldalát igyekszik megmutatni. „Idilli Facebook-posztok vesznek minket körül, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mások élete tökéletes, pontosan olyan, mint amilyennek a képeken látszik. Ezt a megközelítést akartam kicsit árnyalni, bepillantást engedni mögé. A cikk megírása egyfajta önterápiát is jelentett számomra, segített átgondolni az életünket, házasságunkat” – mondja.

Fruzsina hisz abban, hogy saját magunkkal kíméletlenül őszintének kell lennünk, cikkét is csak azt követően tudta megírni, hogy ezt megtette, végigvett mindent, ami a házassággal kapcsolatban a fejében járt. Előtte többször próbálta „újságíróként” lejegyezni gondolatait, de az eredménnyel nem volt elégedett, az írásnak újra és újra nekirugaszkodott. Azt vallja, hogy ez a fajta belső munka elengedhetetlen ahhoz, hogy egy hosszú távú kapcsolat működni tudjon, rendben legyen minden téren. Fontosnak tartja – és erre szintén csak azt követően van mód, hogy saját magunkkal őszinték vagyunk –, hogy a kommunikáció a házastárssal is őszinte legyen, kétségek egyik félben se maradjanak.