Vendégbabák: az anya gyásza egy életen át tart

Bár a vetélés vagy a kicsi halva születése komoly trauma az édesanyának, a társadalom jelentős hányada ezt az érzést megkérdőjelezi vagy bagatellizálja. Ami egy csöppet sem könnyíti meg az anyuka helyzetét, aki az ilyenkor lezajló gyászfolyamatot – függetlenül a környezet véleményétől – annak minden fájdalmával végigjárja. Az érintettek köre ráadásul meglehetősen széles, hiszen életében minden negyedik nő átél legalább egy vetélést. „Ez a téma régóta foglalkoztat, mert a környezetemben is sokan megküzdöttek ilyen tragédiával. Ezzel legelőször akkor szembesültem, amikor a kisfiam született. Azt követően mesélte el a kórházi szobatársam, hogy az egyik gyereke halva jött világra. Ez a történet mély nyomot hagyott bennem, de érdemben csak akkor mertem vele foglalkozni, amikor a kisfiam már nagyobbacska lett. Az első ezzel kapcsolatos cikket pár éve írtam, a mostani műsorunk azt követte. A téma jól illeszkedett a Nőszemközt tematikájába is, mert ott olyan kérdéseket szeretünk feszegetni, amelyek tabunak számítanak, amelyekről az emberek nehezen beszélnek” – mondja Tünde.

A szerkesztő mindenképpen szeretett volna olyan megszólalót, aki ilyen tragédiát már átélt, és azt feldolgozva szívesen beszél róla. Ez a műfaj jellege miatt nehezebb volt, mert itt arccal és hanggal kellett beszélni a tapasztalatokról, érzésekről. „Örültem annak, hogy végül több jelentkezőt is találtam, akik közül végül Zillmann Zita szólalt meg a műsorban. Ő egészségügyi szakember, de maga is több babát elveszített, így a kérdésről közvetlen érintettként is beszélhetett. Az ilyen megszólalásokat azért tartom fontosnak, mert bátorságot adhat más nőknek is ahhoz, hogy megnyíljanak. Mert a vetélés olyan, mintha meg sem történt volna, nem látszik és nincs nyoma. Emiatt van az, hogy sokan csak magukba zárják az ezzel kapcsolatos érzéseseket, gyászukat mutatni sem merik. Ráadásul ilyenkor sok olyan mondat hangozhat el az ismerősöktől is, ami bántó. Emiatt is erősíteni kell az emberekben azt, hogy kellő érzékenységgel beszéljenek az érintett nőkkel” – mondja a szerkesztő.

Zillmann Zita mellett a műsorban megszólalt Fekete Éva, az Udvarhelyszéki Anyák Egyesületének önkéntese is, aminek apropója az volt, hogy szervezetük egy kezdeményezéssel szeretné segíteni a magzatukat, babájukat elvesztő anyukákat. Ők Székelyudvarhelyen akarnak egy olyan emlékhelyet létrehozni, ami lehetőséget ad a meg nem született vagy halva született babákról való megemlékezésre. „Ez nagyon fontos, mert így az ilyen tragédiáknak lenne nyoma, lenne egy olyan hely, ami segítheti a feldolgozást. Van egyébként a városban gyászfeldolgozó csoport is érintett édesanyáknak, és ilyen már indult Marosvásárhelyen is” – mondja Tünde. A feldolgozás fontosságát a műsor harmadik vendége, Deé Ágnes pszichológus, pár- és családterapeuta, gyászcsoport-vezető is hangsúlyozta. A beszélgetés után Tündéhez sok visszajelzés érkezett, sok érintett az adás miatt ébredt rá arra, hogy az ilyen élményekről lehet és kell is beszélni.