Aki nem kér segítséget, azon nem lehet segíteni

Nehezen találja a szavakat, zavarban van. Nemrégiben abbahagyta egyetemi tanulmányait, elbizonytalanodott a jövőjét illetően, elhatalmasodtak benne a kérdések. Válaszokra vár és megerősítésre. Most szülőfalujában, kissé a világtól is elszakadva keresi az útját. Függőségekről beszélgetünk: ő úgy ítéli meg, hogy nikotinfüggő. Az, hogy éjszakákon keresztül számítógépen játszik, szerinte nem függőség, viszont elismeri: szinte észrevétlenül szippantotta be a sportfogadás világa. Közel két éve van benne, derül ki. De ha nagyon őszinte lenne, elismerné: van abban már több is. Lassan jutunk el oda, hogy kimondja: szerencsejáték-függő.

„Nem egyik napról a másikra történt” – mondja. Először csak telefonos applikációk jelentek meg az életében: fogadások focimeccsekre, ártalmatlannak tűnő tétekkel. Tizennyolc évesen lehetett saját felhasználói fiókja, addig a testvérét figyelte: az ő sikerei hozták meg a játékkedvét. Szereti a focit, követi a bajnokságokat, ismeri a csapatokat, a játékosokat, a statisztikákat, és ez volt számára az a tudás, amely biztonságérzetet adott.

Amikor hat meccsből öt bejött, és „csak” egy ment el – magyarázza –, az nem elvette a kedvét, hanem tovább hajtotta. Szinte észrevétlenül nőttek a tétek: már nemcsak aprópénzre ment a fogadás, hanem komoly összegekre.

Ráment a lakbér, a ballagási ajándék, az a pénz, amiből cipőt kellett volna vásárolni. Megtörtént, hogy több száz lejt veszített, máskor meg több ezer lejt nyert. Azt mondja, a siker volt az, ami mindig felerősítette benne a reményt, hogy van értelme folytatni. Mert ha az embernek pénze van, fontosnak érzi magát, ő lehet a társaság lelke. Ma már tudja, hogy ez a varázs csak ideig-óráig tart.

Hogy mit kapott? Boldogságérzetet – válaszolja –, bár azt is elismeri, hogy ez csak pillanatnyi volt, és ami igazán eluralkodott rajta, az a feszültség. Megtette a fogadásokat, majd álló nap stresszben élt. Figyelte az eredményeket, számolt, kombinált. Hétvégéi – mert rendszerint akkor voltak a meccsek – sokszor teljesen ezek köré szerveződtek: programokat mondott le, csak hogy követhesse, mi történik.

Egy-egy nagyobb veszteség után kölcsönkért pénzekkel próbálta menteni a helyzetet, amelyeket később nem tudott visszafizetni. Volt olyan alkalom, amikor pánikrohamszerű állapotba került: reszketett, nem evett napokig, fizikailag és lelkileg is rossz állapotban volt. Az állandó idegesség, bűntudat és titkolózás felőrölte; a körülötte érzékelt és a benne lévő feszültség nőtt, a család bizalma pedig megingott, miután mindez kiderült.

Édesanyja kérlelésére egy alkalommal részt vett egy online beszélgetésen egy, a függőségekre specializálódott pszichológussal. Egyszer – és nem kívánja folytatni. Önerőből próbál ebből kilépni. Próbálkozásai voltak korábban is: tartott kisebb szüneteket, most viszont radikális döntést hozott – minden alkalmazást törölt a telefonjáról.

Futni kezdett. Mindennap. Esténként. A mozgás segít levezetni a feszültséget, kitisztítja a fejét. Néha még ránéz a meccsek eredményeire, hiszen a foci iránti szeretete megmaradt, de fogadni már nem akar.

Az még kérdés, hogy egyedül meddig tudja folytatni a küzdelmet.

Az anyák mindig bíznak
„Mindennap elmondom, hogy itt vagyok, bármilyen segítségre van szüksége, kérje, mondja, mit szeretne, és csináljuk. De én hiába akarok valamit, ha ő nem akarja. Igen, ma már tudom, hogy neki kell segítséget kérnie. Itt állok tehetetlenül, és nézem, ahogy őrlődik a gyermekem” – mondja az édesanyja, akiben kavarognak az érzelmek. Van benne csalódás, féltés, s talán szégyen is.

Sokat beszélgetnek, közösen hoztak döntéseket, bizonyos kompromisszumokba beleegyezett – magyarázza az asszony. Próbálják keretek közé szorítani gyermekük mindennapjait. Meghatározott időpontban kikapcsolják az internetet, hogy a szülők számára aggasztó éjszakai videójátékokat is korlátozni lehessen. Ezeket most elfogadja, sőt igyekeznek megerősíteni benne, hogy minden apró előrelépés számít. Hogy bízik-e benne? Egy anyának mindig bíznia kell a gyermekében.

„Anyaként különösen nehéz ezt megélni. Látni azt a tehetetlenséget, azt a fizikailag és lelkileg kimerült állapotot, amelyben van, miközben tudom: helyette nem tudom megoldani a problémát. Segíteni csak akkor lehet, ha ő maga is akarja, és ha hajlandó segítséget kérni. Én ott vagyok mellette, beszélgetek vele, próbálok kapaszkodókat adni, de a döntést neki kell meghoznia. Egy időben minden hónapban el kellett nekem küldenie, hogy mikor és mennyit fogadott. Én kiírtam egy füzetbe, és hónap végén megnéztük, hogy pluszban van-e vagy mínuszban. Szembesítettem azzal, hogy nem jó úton jár. Sajnos végül mindig mínuszban volt. Volt olyan eset, amikor egy hónapban 17 000 lejt nyert. Ez vette el az eszét” – mondja higgadtan az édesanya.

Már túl sokat aggódott érte. A kontroll és a bizalom között lavíroznak: segíteni próbál, de nem elnyomni; határokat szabni, de nem korlátozni. És reménykedik, hogy elindul a gyógyulás útján. Hogy egyszer csak történik valami, ami kizökkenti.

Az édesanya, hogy megértse, mi az, ami fiát fogva tartja, pusztán kíváncsiságból hónapokkal ezelőtt néhány ingyenes játékalkalmazást töltött le a telefonjára. Itt nem volt pénzbeli tét, nem volt kockázat, mégis gyorsan azt érezte: beszippantja.

„Először csak percekre, aztán már főzés közben is előkerült a telefon. Éjszaka fennmaradtam, és egyre gyakrabban kaptam magam azon, hogy nem tudok elszakadni a játéktól. Megéreztem, milyen könnyen válik az ember rabjává valaminek, amiről azt hisszük, ártalmatlan” – meséli. Egy hónap után döntött: letöröl mindent. Az összes apró, jelentéktelennek tűnő játékot is, mert tudta, hogy amíg ott vannak, addig bármikor „csak belép”, és már el is indult a kör.

A függőség – legyen az akár fogadás – csendben lopja be magát a mindennapokba. A kérdés ilyenkor nem az, hogy ki a hibás, hanem az, hogy mikor és hogyan lehet segítséget kérni – és elfogadni. A legnagyobb veszteség nem az eljátszott pénz, hanem az, amikor már nem bízunk a gyermekünkben, a társunkban. A bizalmat visszaszerezni embert próbáló feladat.

D. Balázs Ildikó

A pályázat főtámogatója a Magyar Telekom, a döntősök díját az MBH Bank, a külhoni különdíjat a Nemzetpolitikai Államtitkárság biztosítja.