„Amikor mentem az utcán, utánam köptek, annyira nem számítottam senkinek.”

Fehér László mindössze 18 éves, de már megjárta a poklot. A tiszaburai fiú kevés szeretetet kapott szüleitől, így hamar egy párkapcsolatba menekült, majd szerhasználóvá vált. „Mikor beleestem, nem érdekelt már semmi, csak a cucc” – kezdi történetét. Minden pénzét drogra költötte, napról napra mélyebbre csúszva, és már semmi sem érdekelte. „Amikor mentem az utcán, utánam köptek, annyira nem számítottam senkinek.”

A felzárkózó településeken körülbelül tíz éve jelentek meg a designer drogok, így Tiszaburán is. „A szegregátum traumatizált lakóinak ez egyfajta menekülés, felejtés, fájdalomcsillapítás” – magyarázza Tóth Máté, a Máltai Szeretetszolgálat szerhasználat-visszaszorítási témavezetője.

A szeretetszolgálat egy hosszabb folyamat – preveciciós programok, fórumok – után függő csoportot hozott létre a településen, ahová az akkor mindössze 49 kilós Laci is ellátogatott, bár akkor még nem gondolta, milyen változásokat fog hozni életében.

„Ki kell mondaniuk, ha valami náluk erősebb, akkor valami még erősebb kell, hogy ki tudjanak lépni belőle” – teszi hozzá Tóth Máté.

Laci történetét és a szeretetszolgálat függőket segítő munkáját a Média a Családért Alapítvány pályázatára érkezett videóból ismerhetitek meg:

Mózes Anita pályázata.

A kisfilm a Képmás online oldalán is megjelent.

A pályázat főtámogatója a Magyar Telekom, a döntősök díját az MBH Bank, a külhoni különdíjat a Nemzetpolitikai Államtitkárság biztosítja.