A függőségem ott lapul a zsebemben, ha csak hozzáérek, megnyugtat fényes, sima felülete. Előkaphatom bármikor, ha épp menekülnék a valóságból. Az pedig sokszor előfordul, mert...
A függőségem ott lapul a zsebemben, ha csak hozzáérek, megnyugtat fényes, sima felülete. Előkaphatom bármikor, ha épp menekülnék a valóságból. Az pedig sokszor előfordul, mert...
A függőségem ott lapul a zsebemben, ha csak hozzáérek, megnyugtat fényes, sima felülete. Előkaphatom bármikor, ha épp menekülnék a valóságból. Az pedig sokszor előfordul, mert anyának lenni: piszok nehéz. Az anyaság ugyanis nem más, mint koszos edényekből, párjukat nem találó zoknikból, földre ejtett LEGO-kockákból, taknyos zsebkendőkből, tetűirtós flakonokból, összekönnyezett kockás füzetekből és megfoltozandó mackóalsókból épített katedrális. Hasonlít a barcelonai Sagrada Famíliához: örökké építed, és soha nem lesz befejezve. És előfordul, hogy néha összeroppansz a súlya alatt.
Ilyenkor ott a végtelen görgetés megnyugtató ígérete, előkapod a mobilt, és áradnak feléd a profin megkoreografált K-pop táncvideók, gondozójuk felé sután vágtató emuk, örökbefogadott, bepólyázva cuclizó denevérgyerekek, tíz perc alatt elkészülő, rafinált süteményreceptek és az újra feszes testet ígérő fitnesztanácsok szerte a világból.
Végre te vagy a középpontban; hiszen direkt neked lettek gyártva ezek a videók, legalábbis csak most és csak neked küldi őket a mindig kegyes algoritmus! Kikapcsolsz a valóságból, becsekkolsz Virtuáliába: meleg, boldog hullámokban érkezik máris a dopamin.
Méghogy függő vagyok? Kikérem magamnak! Nem iszom, nem dohányzom, nincsenek káros szenvedélyeim! Hiszen csak mobilozom néha, mint mindenki más! Csak pár órácskát egy nap, mondjuk úgy hatot-hetet, és akkor mi van? A gyerek kezébe meg azért adom, mert néha nekem is kell egy kis pihenés. Nincs nagymama, a férjem későn jár haza. Így a lányommal délutánonként ülünk egymás mellett a kanapén, és már ketten görgetünk.
Mintha várnánk valamit, de magunk sem tudjuk, hogy pontosan micsodát.
Talán a minőségi időt, amiről annyian beszélnek, de valahogy sosincs rá alkalom. A közös kézműveskedéseket, amik mindig elmaradnak. A sütés-főzést együtt, ahogy a nagymamámmal csináltuk anno.
Ülünk, várunk, görgetünk. Valakik pedig mindeközben észrevétlenül rabolják ki a Sagrada Famíliát.
Soós Viktória
Az írás a Képmás magazin január-februári összevont lapszámában is megjelent.
Az illusztráció mesterséges intelligencia segítségével készült (ChatGPT / OpenAI).
A pályázat főtámogatója a Magyar Telekom, a döntősök díját az MBH Bank, a külhoni különdíjat a Nemzetpolitikai Államtitkárság biztosítja.
