Megtalálni a jót minden élethelyzetben – ezt a címet adta írásának Polyák Hajnalka, aki egy fiatal pár történetén keresztül mutatta be: meg lehet oldani a hivatás és a családi élet összeegyeztetését. A vajdasági Magyar Szó napilapban megjelent cikk a külhoni Média a Családért-díj augusztusi jelöltje lett.
Megtalálni a jót minden élethelyzetben – ezt a címet adta írásának Polyák Hajnalka, aki egy fiatal pár történetén keresztül mutatta be: meg lehet oldani a hivatás és a családi élet összeegyeztetését. A vajdasági Magyar Szó napilapban megjelent cikk a külhoni Média a Családért-díj augusztusi jelöltje lett.
Polyák Hajnalka Zentán él férjével és kislányával, alapvetően a Magyar Szó hirdetési osztályán dolgozik, mellette teológiát tanul Szabadkán. A napilapban időről időre vallási témájú, illetve családokat bemutató írásai jelennek meg, szokott publikálni a Hírvivő című katolikus hetilapban is.
Hajnalka az elmúlt években sok olyan családot megismert, ahol nagyon ügyesen, nagyon lelkesen egyeztették össze a hivatással és a családdal, gyerekekkel kapcsolatos teendőket, programokat. Ilyen volt a csókai Mészáros Attila és felesége, Lívia is. „Először Líviát, az édesanyát ismertem meg egy közös munka kapcsán. Beszélgettünk, és áradt belőle, mennyire higgadtan és kedvesen viszonyul a feladatokhoz. Később lehetőségem adódott egy keresztény családi program szervezésében is részt venni, ott már a Mészáros család egységére is felfigyeltem” – mondja Hajnalka. Azért gondolta úgy, hogy a párt érdemes lenne lapjukban is bemutatni, mert a Magyar Szó nyitott a fiatal családok és a keresztény értékek felé, nemrég pedig döntés született arról, hogy cikksorozatot készítenek a diakónusok életéről. Másik két vajdasági család mellett ekkor jutottak eszébe Attiláék.
„Ez a házaspár mosollyal tekint a világra. A férjnek hivatásából adódóan – diakónusi kinevezése három plébániára szól, mellette több helyen tart hitoktatást is – rengeteg teendője van. Mégsem panaszkodnak, hanem jókedvűen teszik a dolgukat, vagyis amivel Isten megbízta őket. Nem véletlenül halljuk sokszor, hogy a család az Egyház szíve. Úgy találtam, hogy ők ezt kiválóan tanúsítják” – emeli ki a szerző.
Amikor arról érdeklődöm, hogyan látja, milyen kihívásokkal néznek szembe ma a kisgyermekes családok, Hajnalka így válaszol: „Az első gond gyakran az, hogy a vágyott gyermek nem érkezik. Ezt a saját bőrünkön is megtapasztaltam, évekig küzdöttem meddőséggel, Krisztus nélkül sehol se lennék. A Mindenható bátorított, és szinte csodaként robbant be a gyermekáldás az életünkbe” – mondja. Tisztában van vele, hogy manapság egyre több a meddő, betegséggel küzdő házaspár, és fontosnak tartja, hogy a két fiatal ilyenkor össze tudjon kapaszkodni, erősítve egymást, és hogy a reményük, a hitük ne hagyja el őket. Fontos az is, hogy amikor már kialakult egy kis család, egyre több minőségi időt találjanak egymásra, a gyerekeikre. „Önmagamon is érzékelem, hogy ez a mai rohanásban, ahol mindkét szülő dolgozik, egyeztetést igényel. Igyekszünk szem előtt tartani azt, hogy bármilyen sok kötelezettségünk van, a kislányunknak a vele töltött idő kell, amikor csak felé irányul a figyelem. A gyermek ekkor érzi, hogy szeretve van, értékes számunkra.”
Hajnalka azt is lényegesnek tartja, hogy a vallás ne legyen a kicsire ráerőltetve – viszont érezze meg, hogy Isten a támasz, ahová fordulhat. A hite kialakulásához a szülők tudják biztosítani a megfelelő talajt: kell a jó példa, a beszélgetések Krisztusról, de a többi az Ő személyes találkozásukon múlik, vagyis a kegyelmen.