Románia sereghajtó a szexuális nevelés terén, a fiatalok alig jutnak hiteles információhoz ezen a téren. Ezen változtathat, hogy a kérdéskör az iskolákban is kötelezően terítékre kerül, de csak akkor, ha a szülők beleegyeznek. Márpedig sokan nem egyeznek bele. A kényes témát Asztalos Ágnes dolgozta föl a Székelyudvarhelyen készülő Nőileg hasábjain, munkája a külhoni Média a Családért-díj októberi jelöltje lett.
Románia sereghajtó a szexuális nevelés terén, a fiatalok alig jutnak hiteles információhoz ezen a téren. Ezen változtathat, hogy a kérdéskör az iskolákban is kötelezően terítékre kerül, de csak akkor, ha a szülők beleegyeznek. Márpedig sokan nem egyeznek bele. A kényes témát Asztalos Ágnes dolgozta föl a Székelyudvarhelyen készülő Nőileg hasábjain, munkája a külhoni Média a Családért-díj októberi jelöltje lett.
Asztalos Ágnes egy általános iskola tanácsadó tanára, egy napközi is tartozik hozzá, foglalkozik serdülőkkel is. Rendszeres szerzője a Nőilegnek, de főleg oktatással kapcsolatos cikkei egy megyei lapban is megjelennek. Székelyudvarhelyről tudósítója a Marosvásárhelyi Rádiónak is.
A kötelező iskolai szexuális nevelést először 1955-ben vezették be Svédországban, majd a ’70-es, ’80-as években Nyugat-Európa más államaiban is. Mára szinte az összes uniós országban iskolai téma ez a kérdéskör, Romániában viszont csak akkor kerülhet terítékre, ha a szülők nem ellenzik. A szexuális nevelés bevezetése komoly vallási és ideológiai vitákat gerjeszt az országban, aminek elsősorban a gyerekek ihatják meg a levét. Pedig ennek hiánya most is látványos, hiszen Románia élen jár a kiskorú szülések, abortuszok, méhnyakrákos megbetegedések és halálozások számában. Mivel Ágnes újságírói munkája mellett tanácsadó tanárként dolgozik egy általános iskolában – ez a munkakör leginkább az iskolapszichológusnak feleltethető meg –, a témára közvetlenül is rálát. „Már régóta szükség lenne arra, hogy az iskolákban foglalkozzanak a szexuális neveléssel, egészségneveléssel, személyiségfejlesztéssel. Ezeknek a témáknak az oktatásban hamar meg kellene jelennie, nem csak egy-egy kampány formájában” – mondja Ágnes.
A szerző kiemeli, hogy a fiatalok jelentős részének semmilyen hiteles információja nincs a szexuális higiéniáról és a fogamzásgátlásról, a szexualitás érzelmi, lelki oldaláról pedig végképp keveset tudnak. Nincsenek a gyerekeknek ismereteik sem a bántalmazásról, sem a zaklatásról, védtelenek a pornóval és az internet veszélyeivel szemben is. A szexuális nevezést, egészségfejlesztést emiatt is nagyon fontosnak tartja. „Azt látom, hogy ezekre hatalmas az igény, illetve hogy a gyerekek egyre fiatalabb korban tesznek fel ilyen jellegű kérdéseket. Ezt tudjuk mindannyian, cikkemben is kiemeltem. Ezzel a problémakörrel azért kell foglalkozunk, mert saját gyerekeinket is csak így tudjuk megvédeni. Például ha 11-12 éves korukban a barátjuk pornót mutat nekik, jó, ha hiteles felnőttekkel tudnának beszélni erről” – emeli ki Ágnes.
Bár a szexuális nevelés iskolai bevezetése nagyon hasznos lenne, elsősorban az egyházak tiltakozása miatt az ezzel kapcsolatos szabályozást úgy módosították, hogy a gyerekek csak a szülők beleegyezésével vehetnek részt ilyen órákon. A kérdéskör a nyáron berobban járvány miatt kicsit parkolópályára is került, de Ágnes örülne annak, ha a szülők megértenék, hogy a gyerekek iskolai felvilágosítása nem lehet ideológiai vagy vallási véleménykülönbség kérdése. Ezen a területen nincs helye riogatásnak, terelésnek, fenyegetésnek, egyedül őszinteségre és jó válaszokra van szükség. Már csak azért is, mert munkája során is azt érzékeli, hogy a szülők ebben a témában elakadnak, elbizonytalanodnak, nem tudnak kellő hangsúlyt fektetni gyerekük szexuális nevelésére.