Manapság a háromfős családokra is nagycsaládként tekintünk, azokra pedig pláne fölfigyelünk, akik négy vagy annál több gyereket vállalnak. Ilyen a nagylúcsi Fialka család, akikhez hétszer érkezett a gólya: legnagyobb lányuk most huszonöt éves, míg a legkisebb fiuk ötesztendős. A családot B. Vida Júlia mutatta be a felvidéki Magyar7 hetilapban, írása a külhoni Média a Családért díj jelöltje lett.
Manapság a háromfős családokra is nagycsaládként tekintünk, azokra pedig pláne fölfigyelünk, akik négy vagy annál több gyereket vállalnak. Ilyen a nagylúcsi Fialka család, akikhez hétszer érkezett a gólya: legnagyobb lányuk most huszonöt éves, míg a legkisebb fiuk ötesztendős. A családot B. Vida Júlia mutatta be a felvidéki Magyar7 hetilapban, írása a külhoni Média a Családért díj jelöltje lett.
B. Vida Júlia a Magyar7 hetilap kulturális és oktatási rovatvezetője. Korábban a Szabad Újság munkatársa volt, rövid ideig dolgozott a Felvidék.ma szlovákiai magyar hírportálnál is.
Júlia egy ismerősén keresztül – akinek a fia azóta feleségül vette a család legidősebb lányát – szerzett tudomást Fialkáékról, egyből el is döntötte, hogy egyszer felkeresi őket. Tavaly év végén tette ezt meg, már az ünnepi készülődés időszakában. Fotós kollégájával naplemente idején érkezett a jól kivilágított, kidíszített ablakú házhoz, a kopogtatás után pedig egyből ajtót nyitott nekik az édesanya. „Andreával előtte telefonon egyeztettem a látogatásról, elsőre kicsit meg volt illetődve, de szívesen fogadott bennünket. A hét gyerek közül a két legidősebb már megházasodott, de a beszélgetés idejére ők is hazajöttek a kedvünkért. Ahogy beléptünk a nappaliba, egyből észrevettem egy nagy feszületet a falon, így rögtön gondoltam, hogy hívő emberek a családtagok. Ez hamar be is bizonyosodott” – mondja Júlia.
A beszélgetés során kiderült, hogy Andrea tizennyolc éves korában találkozott Istennel, amikor a rendszerváltozást követően egy katolikus ifjúsági közösségbe kezdett el járni. Ott ismerkedett meg a férjével, akivel egyszerre tért meg és vált istenhívővé. A nagycsalád már gyermekkorában álma volt, és Anti személyében meg is találta hozzá a megfelelő társat. Kétéves házasok voltak, amikor megszületett első gyerekük. „Eredetileg hatfős nagycsaládban gondolkodtak, de a negyedik gyerekük megszületése után még érkezett három fiú. Mivel szülőként nem nagycsaládban nőttek fel, a döntésükön mindenki csodálkozott. Voltak, akik azt is a szemükre vetették, hogy miért vállaltak ennyi gyereket, de nekik jelezték, hogy nem véletlenül, ez volt a tervük. A szülőktől, barátoktól a gyermekágyas időszakokban és később is sok segítséget kaptak, a környezetükre mindig számíthattak. Voltak olyan emberek is – de hogy kik, azt máig nem tudják, így meg sem köszönhették –, akik olykor csekken küldtek nekik különböző összegeket” – mondja a szerző. Amikor Andrea gyermekgondozási szabadságon volt, mézeskalácsot is sütött eladásra, a férje pedig különmunkákat vállalt, így soha nem szenvedtek nagyobb hiányt semmiből. Ma már a családban is megvan mindenkinek a maga feladata. A gyerekek közül például van, aki mosogat, van, aki törölget vagy segít a kerti munkában. A szobáikat is maguk takarítják, a nagyobb testvérek a kisebbek fölött anyáskodnak is. „Ottjártunkkor olyan muffinokkal is kínáltak bennünket, amit a család tizenhat éves lánya sütött. Azt is megtudtuk, hogy Andrea szülei kertészkednek és állatokat tartanak, tőlük a család sok konyhai alapanyagot kap. Ez komoly segítség, mert ennyi gyerekre sokat kell főzni” – mondja a szerző. Júlia a látogatás során a gyerekeket is kérdezte saját terveikről, és azt tapasztalta, hogy ők is nagycsaládot szeretnének. Egyikük határozottan hat gyerekben gondolkodik, míg volt,